Ezért fontos halat enni
Aki rendszeresen fogyaszt halat, csökkentheti a szívinfarktus, a stroke és az anyagcsere-betegségek kockázatát. A koleszterintartalmuk ideális. Az hosszúláncú omega-3-zsírsavak közül az EPA és DHA tartalma pedig nélkülözhetetlen. Minden héten legalább 2 adag hal fogyasztását ajánlják a szakemberek.
Még a zsírszegény halak, mint a tőkehal, fekete tőkehal, lepényhal és vörös álsügér átlagban 280-840 mg EPA-t és DHA-t tartalmaznak, de a zsírosabbak – mint a lazac, a makréla és a hering – sokkal többet: például 100 gramm hering 2000-3000 mg-ot. 250 mg EPA és DHA a javasolt napi mennyiség ahhoz, hogy a szervezet számára kielégítő legyen.
A zsírban gazdagabb halak közé sorolhatjuk még az angolnát, sprotnit és a fekete laposhalat. Közepesen zsíros halak a tengeri keszeg, a szaibling, a nyelvhal és a ponty.
A zsíros halak A-vitamint (a bőr vitaminja) és D-vitamint (csontanyag-cseréhez nélkülözhetetlen) tartalmaznak jelentős mennyiségben. Niacinban (az anyagcsere vitaminja), B6- (idegrendszer vitaminja) és a B12 (vérképzéshez szükséges) vitaminokban a tengeri halak a leggazdagabbak.
Szelént és jódot – a pajzsmirigyműködéshez elengedhetetlen nyomelemeket – az édesvízi halakkal ellentétben a tengeri halak tartalmaznak. Az átlagos napi szükségletet egy 150 grammos napi adag fedezi is. Jó jódforrások a tőkehal, a lazac, a makréla és a nagy rombuszhal.
A halakat sokféleképp elkészíhetjük: párolhatjuk vagy főzhetjük is. Amikor halat készítünk, csak nagyon kevés zsiradékot tegyünk hozzá. Panírozhatjuk is, de ilyenkor számítsunk rá, hogy a panír sok zsírt felvesz. A gyerekek, akik szívesen fogyasztanak halrudacskákat, egy étkezés alatt viszonylag sok zsírt elfogyaszthatnak, mivel öt halrudacska tartalmazza annak a zsírmennyiségnek a 80 százalékát, amelyet a gyerekeknek legfeljebb egy főétkezéskor meg lehet enniük.
